Gróf József versei
Gróf József költő megjelent versei. Az oldalt szerkeszti: Cserenkó Gábor
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Önéletrajz futurumban
Őrülésig szeretem a messzi tájakat,
s még nem ismerem magam.
Megismerem majd a messzi tájakat,
és idegen leszek magamnak.
A tájak, emberek megölnek,
s én csendben meghalok.
Csecsemőkori önarckép
a hangok csíráját megtermékenyítve
ölébe bújva félve anyámnak
kövérkés kezemmel arcát megfogom
álmok és nappal egészen egybefolyva
vágyuk közt nincsen semmi kapcsolat
s boldogság minden nincsen egyedüllét
összetartozásunk kékszínű nyugalom
köröttünk furcsaság tarka harcok
a létezés varázsát én is érzem
kinyíni végre a többiek felé már
csodás szavakat magamba vonni
a kezdetet már megtalálni
Tóth Menyhértnek
Világ bárány, lupus in fabula,
A jelenidő vitrinében égek!”
(Pilinszky: Van Gogh)
A csönd, ez a fehér csönd
A szeretet, vagy a halál csöndje?
A halál után a megváltás jön?
Vagy a tiszta csönd azonos a halállal?
Nem tudom, mi a titka a fényességnek.
De égi ragyogás úszik szívünkbe,
Isteni üzenet, békességes,
Remegtet, mint „ Jesu meine Freude”,
S felzúgnak örök harsonák –
„Isten, vezesd népedet! ;
Örök bárány, pásztor és hal –
Elégünk e gyötrelmes jelenben.
Agnus mundi, quoi tollis
peccata mundi…
Agnus dei
Miserere nobis.
…
Izland fehér ragyogása,
Elfelejtett latin világ,
Nagyapám jóságos arca,
halott gyermekkorom
vetül elém -
erdők, madarak, a vízpart,
szitakötők násza,
halak úszása a patakban,
patak zúgása a halakban –
nagyapám óriás birodalma.
….
Ez a sugárzó, kék valóság,
egyedül-igaz nyugalom,
a forró-hideg remegés,
egyedül-tiszta csönd.
Csodálatos hideg világ,
Sok orvul-szerzett békénél tisztább.
….
E csöndben nyílik meg a lét:
nyugalom és mozgás, kezdet és vég,
parány és óriás, élet és halál,
szerelem, Isten, ember és a világ.
E csöndben, mit keresünk sírva olykor,
te benne élsz, világ tudója,
benne élsz a kezdetektől
s benne élsz örökké.
Hitünknek tükre
Mert trombiták szóltak s tiszta világok hívtak, -
vonzó varázslatok.
És ennyi volt csak. A pokol jött utána,
a zokogás.
Vége lett, hitünknek tükre megrepedt
Sajnáljalak? – Az eget megalázva,
a törvényt megkerülni
s legyinteni nincsen jogunk –
Megaláztalak, s a tettem visszaütött:
halottként vergődtem önmagam iszonyatában.
És fölálltam. Már tudom, hogy neked
ez meg nem adathatik.
A törvény üt vissza rád, az ég
S te vissza az égbe már sosem találsz.
A csönd, a titkok kapujának kulcsa
bennünk él ugyan, de te nem találod.
A csöndet én adtam neked,
szívedben emlékek kékje ragyog.
De hitednek tükre elhomályosult.
S többé nincsen semmi más. A halált
vallottam, s a halál megajándékozott.
Föltámadtam, s a szánalom irántad
szívemből kihalt.
Én é l e k, te nem vagy.
Átlépek rajtad és elfelejtelek, mint
a törvény legyint a torz elemre,
ki elfeledte l é n y e g é t.
Mi bennem él, - és kínjaimban felragyog,
mint halálon a fénysugár
(áttörve az atomok falát).
Szememnek tükrében hitem.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Gróf József versei - © 2008 - 2024 - grofjozsefversei.hupont.hu